Lucinda Riley

Bár az életemet rajtam kívül álló események alakították, mégis én hoztam meg a döntéseket, hogy miként reagálok rájuk.

Gyakran nem azt kapjuk, amit érdemlünk. De talán majd a jövőben egyszer kiegyenlítik a számlát.

Akik önmaguk elpusztításán fáradoznak, rendszerint sikerrel járnak.

Mindannyian úgy érezzük, hogy a saját hibánk a legsúlyosabb, mert azt mi követtük el. Mindannyian együtt élünk a tetteink okozta bûntudattal.

A felsőbb erők gyakran állítanak minket olyan problémák elé, amelyek megvilágítják a helyzetünket. De egyedül mi dönthetünk arról, hogy mit kellene tennünk.

A mûvészek legnagyobb baja, hogy magába a szerelembe szerelmesek. De ez sosem vezethet sehová, függetlenül attól, hogy milyen magaslatokat ér el a közös szenvedély.

Az élet szerelem nélkül olyan, mint egy francia ember bor vagy egy emberi lény oxigén nélkül.

Soha ne hagyd, hogy a félelem alakítsa a sorsod!

Sokkal jobb érzés, ha az emberre szükség van, mint ha neki van szüksége valakire.

Nincs értelme gyûlölködni vagy hátrafelé nézni. Az egyetlen, aki szenved tőle, az a gyûlölködő maga.

Az élet szerencsejáték, a kocka el van vetve, és abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami nekünk jutott.

Amikor az ember egy nap fölébredve rájön, hogy reménytelen a vágyakozás, és arra kezd összpontosítani, amije van, abban a pillanatban indul el a viszonylagos megelégedettség felé vezető úton.

Azt hiszem, a túl okos emberek sokszor ugyanannyit szenvednek, mint azok, akiknek erőlködniük kell (...). Túl sok vagy túl kevés valamiből egyaránt problémát jelenthet.

Ha túl súlyos múltja van az embernek, az ugyanolyan rossz, mintha súlytalan lenne.

Nincs értelme búslakodni azon, ami volt, inkább örömmel kell fogadni azt, ami jön.

Az állatoknak és az embereknek saját sorsuk van. Nem tehetsz többet, mint hogy a legjobbat adod magadból.

Az élet a megérzésekről szól, némi logikával fûszerezve. Ha ezt a kettőt megfelelő egyensúlyba tudod hozni, általában helyesen döntesz majd.

A természetben semmi sem biztonságos, (...) még az emberek sem... a föld önmagukat megteremtő urai. Arrogánsan azt hisszük, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Pedig számtalanszor láttam már, ahogy az istenek egyetlen erőteljes leheletükkel több ezer embert pusztítanak el egy-egy tornádó vagy hurrikán során.

Nem igazán vagyok oda a macskákért. Önző, karmoló, antiszociális léhûtők, akik mindig ahhoz hûségesek, aki épp eteti őket.

A legtöbb férfi a közönségben nem a komikusok vagy a varieté többi mûsorszáma miatt jön a színházba, hanem azért, hogy a gyönyörû lányokon legeltesse a tekintetét, akik hivalkodó ruhákban parádéznak a színpadon.