Luke Rhinehart

Az élet az unalom tengerén elszórt eksztázisszigetekből áll, és harminc fölött már ritkán látni a szárazföldet. Jó esetben egy szétnyûtt homokzátonyról átsodródunk egy másikra, és hamar eljön az idő, amikor már látásból ismerünk minden egyes homokszemet.

Vannak komoly emberek a világon, akik az olvasást is komolyan veszik, és nem tudnak szabadulni a komolyságuktól. Õk azok, akik hosszú könyveket írnak a humorról, amik egyáltalán nem humorosak.

A komolyság számomra csak egy betegségnek tûnik.

A boldogtalanság egyik fő forrása, hogy az emberek túl komolyan veszik magukat.

Egy jó hazugsághoz csak az isteneknek van tehetségük.

A viták elkerülésének legjobb módszere, ha megadjuk magunkat, mielőtt frontális támadást kapnánk.

Az embert a közönsége definiálja: az őt körülvevő személyek, intézmények, kiadók, mozihősök, filozófusok, akiken átszûrve képzeli el saját magát, azt, ahogy ünneplik, ahogy gúnyolják. A komoly pszichológiai zavarok, "identitásválságok" akkor jelentkeznek, ha az egyén elkezdi megváltoztatni a közönséget, amelynek játszik: mikor a szülőket felváltja a kortárs csoport; a kortárs csoportot Albert Camus írásai.

A boldogság elpárolgása életünkből éppolyan normális, mint a hús rothadása, és többnyire ugyanazok a fiziológiai változások idézik elő mindkettőt.

Hagyjatok fel mindennel, beleértve a megváltás utáni vágyat is! Váljatok olyanná, mint a gyom, amely szabadon nő, és észrevétlenül elhal a mezőn! Adjátok meg magatokat a szélnek!

Az emberi személyiséget minden arra hajlamosítja, hogy hullává szilárduljon.

Az egészséges kétkedés lényegi alkotója az igaz vallásosságnak.

Minden ember legfőbb tartóváza a változással szembeni ellenállás.

Az emberi lény, az emberi karakter az egyén felhalmozott korlátainak és lehetőségeinek lenyomata. Vegyük el belőle a szokásokat, a kényszereket, az irányított motivációkat, és elvesszük belőle őt magát.

A Véletlen a világ legősibb Istensége.

Gyerekkorától kezdve egészen haláláig az utca embere közel négyévente lecseréli álmodozásainak tárgyát. Sőt ezek a cserék meglepően kiszámítható séma alapján történnek. Mivel minden álom valami módon a hatalomhoz kapcsolódik.

Vannak bizonyos kérdések, melyek elbírnak bármilyen választ, kivéve a tétovázást.

Mindannyiunkban több száz elfojtott, potenciális én lakozik, melyek örökké emlékeztetnek rá, hogy bármilyen szilárdan tapossuk is személyiségünk egyetlen, beszûkült ösvényét, lelkünk legmélyebb vágya a többarcúság. Hogy sokféle szerepet játszhassunk.

Ha állandóan csak arra szorítkoznánk, ami korábban természetes volt számunkra, akkor parányi törpéket játszhatnánk valódi képességeink árnyékában. Időről időre új területeit kell feltérképeznünk az emberi cselekvésnek. Amely cselekvést aztán szép lassan természetessé formálunk.

Minden szó tökéletes. Beleértve azokat is persze, amiket kiradírozunk.