Lukianosz

Mindannyiunknak gyönyörûsége telik a suttogva elmondott és gyanúsítgatással átszőtt pletykákban.

Minden asszonynak díszére válik a hallgatás.

Az asszony maga a vihar a házban.

Az istenek semmit sem tesznek ellenszolgáltatás nélkül, hanem eladnak az embereknek mindenféle jót: lehet tőlük egészséget vásárolni alkalmilag egy bikaborjúért, gazdagságot négy bikaborjúért, császári hatalmat száz bika áldozásáért, szerencsés visszatérést Ilionból Püloszba kilenc bikáért, Auliszból Ilionba hajózást egy ártatlan királylányért. Hát Hekuba nem akarta-e tizenkét bikáért és egy takaróért megvásárolni Athénétől hozzájárulását ahhoz, hogy Tróját ne foglalják el akkor? Fel kell tételeznünk, hogy az isteneknek sok ilyen árujuk van, amelyek kakasért, koszorúért, sőt egy csipet tömjénért is kaphatók.

Ha a könyvek bírása elég volna arra, hogy tudóssá tegye a tulajdonost, értékét nem tudnók megbecsülni, s ha a tudást meg lehetne vásárolni, az csakis a tiétek lenne, gazdagok!

Szívesebben engedelmeskedünk annak, aki szépséggel van megáldva, mint annak, aki nincsen, s hálásabbak vagyunk, ha sokat kíván tőlünk, mint ha semmit sem parancsol.