Madeline Miller

Az emberiség tragédiája, hogy egyeseket ütni kell, mint az öszvéreket, hogy belássák, mi az észszerû.

A lázadás gazdag szigeteknek való, vagy olyan földeknek, amelyek úgy virágoznak, hogy nincs jobb dolguk.

Talán egyetlen szülő sem látja igazán a saját gyerekét. Mert amikor rájuk nézünk, csak a saját hibáink tükrével szembesülünk.

A fiatalság ajándéka, hogy nem érezzük a mélységeket.

Gyakran a legnagyobb szükséget szenvedők tudnak a leghálátlanabbak lenni, lesújtanak rád, csak hogy újra erősnek érezzék magukat.

Még a legnemesebb vas is eltörik a sok ütéstől.

Sose hallgass az ellenségedre! Csak nézz rá! Az mindent elárul.

Nem tudhatjuk, ki éli túl az emlékezet népirtását.

Hiába használsz egy dárdát sétabotnak, az még nem változtat a rendeltetésén.

Az embereknek segíteniük kell egymást a gyászban, még ha ellenségek is.