Marina

Tényleg rosszabb a halál, mint az örökké tartó magány?

A tavasz akkor jön el, amikor itt az ideje. A nők ibolyák, akik a fényben pompáznak.

Talán itt az idő, hogy megértsd, hogy a világ, amiben ma élünk, már nem olyan, mint régen, szóval ne engem büntess, amiért nem fiúnak születtem.

Miért lennél szégyenlősvirág, ha lehetsz akár húsevő növény is?

Az egyik az ész, a másik a szív útja, Ha elrontom, darabjaimra hullok szét. Talán ez az egész csak egy teszt, Mert úgy érzem, én vagyok a legrosszabb, Ezért úgy teszek, mintha én lennék a legjobb.

Nem szeretek, nem barátkozom, Én csak a sikerre hajtok. Nincs szükségem párkapcsolatra, Soha nem lazítok a gyeplőn.

Akármit adsz az életnek, azt vissza fogod kapni.

Az érzelmek a tervezésünk részei.

Az élet egy játék, amit az univerzum játszik, Mi a sors nevû kirakós darabjai vagyunk.

Karanténban, teljesen egyedül, az anyatermészet telefonál: "Mit csináltál? Ne felejtsd el, hogy én vagyok az otthonod! Jönnek a vírusok, égnek a tüzek, amíg az emberek meg nem tanulják Minden katasztrófából, hogy nem ők irányítanak."

Nem kell olyannak lenned, mint mindenki más, Nem kell beilleszkedned a normába, Nem azért vagy itt, hogy megfelelj.

Én nem a testem vagyok, nem az elmém vagy az agyam, Nem a gondolataim vagy az érzéseim, nem a DNS-em. Én egy megfigyelő vagyok, az élet tanúja, A csillagok és az égbolt közötti térben élek.