Mario Soldati

Végleg szakítanunk csakis kegyetlenül lehet. Ostoba önáltatás azt képzelni, hogy ez fájdalom nélkül is megy.

Isteni adomány az élet. Szentségtörés, ha elkezdjük méricskélni.

Az igazi boldogság tünékeny, megfoghatatlan, az emberszívben rejtőzik, s idők múltán el is feledjük, mert közben a szívünk is megváltozik, megrontja az idő.

Az érzéseknek nem kell semmiféle közvetítő közeg: sőt ki sem fejezhetők, az ember inkább meg se próbálja, mert ha ki akarjuk fejezni az érzéseinket, óhatatlanul hazudunk.

A kellemetlenségekre sosem vagyunk felkészülve. Csak állunk tátott szájjal, ha olyasmi történik, amit addig el sem tudtunk képzelni.

Folyton marakodtunk és veszekedtünk; de mindig az volt az érzésem, hogy ennek így kell lennie, és nemhogy gyöngítenék, inkább erősítik a szerelmünket. Talán észre sem vettük, se ő, se én, hogy lopakodik közénk a viszály.

Az életben vannak fények és vannak árnyak: a derûs napok közé gyakran civódás és bánat vegyül.