Marsall László

Ülni az ablak előtt és várni valakit... Alkonyodik. Tudom: a volt volna már sohasem lehet. Ma sem jön, holnap sem. Már sohasem jöhet.

Csak beszélni hozzád míg kiver a só hogy ezüst-álarcban mint a halál szólítja meg a haldoklót véglegesen megalkossam a csendet teljességét a szerelemnek.

Lehet sorsom: semmiben lebegni, billentyû-soron futva menekülni, halálugrásban hanyatt megpördülni, fortissimo csúcson újra talpra esni, telített semmiben hosszan elidőzni.