Maurice Maeterlinck

Sokkal több Boldogságot lehet találni a földön, mint ahogy általában hiszik, de az Emberek legnagyobb része soha föl nem fedezi őket.

Ha az élet nagy pillanataiban olyasmit akarunk közölni, amire szavunk nincs - akkor elhallgatunk. S a lelkek e csendben oly mélységesen megértik egymást, mint egyébként soha.

Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén.

Boldognak kell lennie annak, aki boldogságot akar adni a másiknak. És boldogságot kell adnod ahhoz, hogy boldog maradhass!

A boldogság ritkán van távol; csak nem mindig vagyunk tudatában a jelenlétének.

Amikor elveszítjük az egyetlen embert, akit szeretünk, legkeserûbb könnyeink azokra az órákra emlékeztetnek, amikor még kevésbé szerettünk.

Csak az hal meg, akit elfelejtenek.

A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája: az emberi szív.

Nem kell megszereznünk a kutya bizalmát vagy a barátságát, mert már a barátunknak született - mielőtt még felnyitná a szemét, már hisz bennünk; még mielőtt megszületne, máris az embernek adta magát.

Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, Örök a szél és a lomb a fákon, Örök a magány és örök az emlék, Bennünket lágyan ringat a nemlét. De ha gondolsz ránk, mi felébredünk, De ha gondolsz ránk, érinted kezünk, De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk, De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...