Max Brooks

Öröm, szomorúság, magabiztosság, szorongás, szeret, gyûlölet, félelem - ezek és az a több ezernyi egyéb érzés, amelyből az emberi "szív" áll (...). Ki tudja, hogy ez vajon az emberiség legnagyobb gyengéje vagy erőssége?

Az emberi test, ha megfelelő gondoskodásban és edzésben részesül, a létező legkiválóbb fegyver.

A lézeres célzóberendezés növeli a pontos célzás esélyét, de egy remegő csuklót az sem szilárdít meg.

A világ megváltozott, kölcsönösen függünk egymástól, és az önálló élet mûvészete régen feledésbe merült. Nézzünk körül az otthonunkban! Hány olyan tárgyat, eszközt találunk, amelyet tíz, ötven vagy akár száz mérföldes körzeten belül gyártottak? Az életmódunk, a föld leggazdagabb fejlett országának életmódja, szállítás és kommunikáció bonyolult hálózata révén képes csak létezni. Ha ezt a hálózatot megszüntetjük, az életszínvonalunk visszazuhan a középkori Európáéhoz hasonló szintre.

Akinek van egy csöpp józan esze, az tudja, hogy tíz zombival könnyebb elbánni, mint egy megrögzött bûnözővel.

Lehet, hogy örömmámorban úszunk a sikeres harc után; fáradtak vagyunk a kialvatlanság miatt; vagy a hosszú órák óta tartó sikertelen kutatástól zsibbasztó unalom vett rajtunk erőt. Bármi is a helyzet, soha ne csökkenjen az éberségünk!

A sebesség után a legerősebb szövetségesünk a rejtőzködés.

A mi nagy előnyünk az ősemberrel szemben, hogy több ezer évnyi tudás hever a kezünk ügyében. Bármilyen elszigetelt, ellenséges közegbe kerülünk, ahol nem állnak rendelkezésünkre a megfelelő eszközök, az agyunkban elraktározott tudásnak köszönhetően még mindig fényévekkel kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint a legjobban felszerelt Neander-völgyi.

A félelem a létező legértékesebb árucikk. (...) Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk. (...) Félünk az öregedéstől, a magánytól, a szegénységtől, a tévedésektől. A félelem a legalapvetőbb emberi érzés. Születésünktől fogva bennünk van. És jól eladható.

Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik.

A titok légüres terét (...) a paranoiás képzelgések töltik be a legotthonosabban.

A diktatórikus rendszerekben (...) a nép támogatása tulajdonképpen adott. (...) Demokráciában ennek pont az ellenkezője igaz. A nép támogatása igen véges nemzeti forrás, ezért takarékosan kell bánnunk vele.

A szegénységet "meg lehet oldani"? A bûnözést "meg lehet oldani"? És a betegségeket, a munkanélküliséget, a háborút meg a többi társadalmi nyavalyát? Egy frászt. Mindig csak annyiban reménykedhetünk, hogy sikerül elviselhető szintre szorítanunk őket, hogy az emberek normálisan élhessék az életüket.

A konfliktus első áldozata saját szentimentalizmusunk kell hogy legyen, mert ha ez túléli, mi elpusztulunk.

Egyenruhában is az a kötelességünk, hogy a lelkiismeretünket szolgáljuk, bármi áron.

Mindenkinek önállóan kell döntenie, és élete végéig viselnie kell a döntése következményeit.

Nem tudom, tényleg a nagy idők szülik-e a nagy embereket, de hogy könnyen végezhetnek velük, abban egészen biztos vagyok.

Az ember szorult helyzetben kénytelen megismerni a saját korlátait, aztán ledönti őket, ahogy a többiek is.

A legmagasabb kitüntetés mások szolgálata.

A holtukból feltámadó szörnyeknél sokkal borzalmasabbak, akik a szívünkben laknak.