Meir Shalev

A harangok ahhoz vannak szokva, hogy belülről kapják az ütést, nem kívülről.

Agyatlan ifjú voltam pocak nélkül, gyerekek nélkül, emlékek nélkül. Az ilyeneket kedveli a háború.

A temetőben az a vigasztaló, hogy ők halottak, ellentétben velem. Valaha emiatt bûntudatom volt, de ma már nincs.

Mire van szüksége egy embernek? Nem sokra. Egy kevés édességre, egy jó történetre, ezekhez időre és helyre, egy vázára, benne kardvirágokkal, és két jó barátra. És két dombtetőre: az egyiken állnánk, a másikat néznénk. És két szemre, hogy az eget pásztázzuk és várjunk.

Ha egy férfi nem tud aludni, Isten erre találta fel a nőt.

Olyan sok időm van, hogy mire mindet elhasználom, talán meg is halok.

Ez a valódi szabadság! Nem a pénz, hanem az idő.

Az idiótákról azonnal látni, hogy idióták. Rá van írva a képükre. Csak az okosakról nem lehet tudni rögtön, hogy micsodák is valójában.

Egy nőnek jól kell kinéznie. De egy férfinak elég, ha csak egy kicsit is jóképûbb egy csimpánznál.

Milyen szerencse, hogy vénségünkre felejtünk! Máskülönben még nagyobb terheket kellene magunkkal cipelnünk, pont akkor, amikor az erőnk már fogytán van.

Az ember ne várjon valami nagy csodára az út végén, inkább valami kisebb kegyre, ami ott várja az orra előtt.

Vannak történetek, amiket jobb, ha az ember egy idegennek mond el. Az éteren át, mikrofonnal, berregővel, hangszóróval, pánikgombbal és drótokkal.

Egy férfit megnyerni barátnak sokkal nehezebb, mint egy nőnek udvarolni. A nőkkel könnyebb: ott előre küldheted a testedet, és ez nagyjából elég is. Egy barátnál azonban az értelem és a szív dominál.

Akik lemaradnak, és csak a múltba merednek, azok elfelejtik, hogy abban a sokat dicsért múltban a gyerekek fele ötéves kora előtt belehalt valamilyen betegségbe.

Az ember élvezze ki az érzést, hogy él, miközben mások már meghaltak.

Nagyon egészséges, ha az ember ajándékot kap saját magától.

Ha egy élet véget ér, minden véget ér: szerelem és bátorság, tudás és emlékezés.