Mesterházi Lajos

Az ember azt hinné: a háború aktív, a béke passzív, a háború az, amiért valamit kell csinálni, a béke az, amiért semmit, éppen hogy semmit sem kell csinálni. Jó is volna!

Tudom, mi a sors, tudom, mi az igazságosság. Miért volna a kettő egymással ellentétben? Hát nem törvény bennünk egyformán, mindannyiunkban, anélkül, hogy bárki tanított volna rá, az igazságérzet? És nem sorsszerû a való világ, amelybe akaratunktól és tudatunktól függetlenül beleszülettünk, és amely lépten-nyomon okok és okozatok kapcsolatára tanít? Van jó és rossz, mint ahogy van világosság és sötétség, van élet és halál; s a jónak-rossznak fölismerése nem törvény talán agyunkban és szívünkben, az igazságosság rendszerében? !

"Szabadság, egyenlőség, testvériség!" Amíg elmélkedünk, beszélünk, írunk róla: tökéletes, abszolút. Amint teszünk érte, már nem egészen és nem mindenkinek, nem abszolút az. Cselekedni csak adott helyen, időben, adott körülmények közt lehet.

Amikor egy emlék az ember lelkiismeretét piszkálja, akkor óhatatlanul mentséget és magyarázatot keres magának.