Mezei Mária

Megöregedtem, ami természetes folyamat, s aki okos, nem is lázad ellene... mert aki magasabban jár már az élet hegyén, annak többet fog be szeme a látóhatárból.

Éhessé és szomjassá tett bennünket az Isten a szeretetre, azért vett el körülöttünk minden szeretetforrást, hogy szomjas kínunkban végre önmagunkban próbáljunk meg kutatni utána.

Hihetetlen, elképzelhetetlen erő az önzetlen szeretet. Csak meg­mozdul benned, s máris megváltozik körülötted a levegő. Megvál­tozol elsősorban te magad. Letörli arcodról a keserû vonást, kisimítja szemed alól a ráncokat, belelop a szemedbe valami furcsa derût, amitől fényleni kezd az arcod is - fényleni kezd az egész lényed is. Újraépíti egész testedet - valóságosan új embert épít belőled. Jó étvágyat ad és nyugodt álmot. Igazi békét ad és igazi örömet. Úgy nevetni és úgy nevettetni senki sem tud, mint akiben felébredt a szeretet.

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek, a náladnál szegényebbnek. Szeretettel adni és érte semmit sem kívánni. Így kell élni.

A színészet - a valódi - tökéletes azonosulás, tökéletes igazmondás.

A jó színészethez elég a tökéletes hazudni tudás képessége is: úgy tenni, mintha...

A világ boldogabbá tételéhez mindannyiunknak a forradalmárok és a szentek megtartó, rendíthetetlen hite kell.

Ne hősiesen meghalni; hősiesen élni tanulj!