Michael Chabon

A Sátán közülünk való; sokkal inkább, mint Ádám vagy Éva.

Az apaságnak sosem érsz a végére, akárhova dugod is el a józan eszedet vagy akárhány lépést teszel is meg sorozatban. Még akkor sem, amikor meghalsz. Élve, halva vagy ezer mérföld távolságban is minden pillanatban rád vár az a munka, ami se nem eljárás, se nem lépések sora, hanem olyasmi, ami teljes és állandó figyelmet követel, noha nem feltétlen kell tenned, végezned vagy mondanod bármit.

Aki már töltött időt kisgyerekkel, az tudja, hogy a zsibbasztó unalom néha nagy találékonyságra ösztökél.

Tudtam, hogy nem lenne szabad, mégis megtettem; és ez remek sírfelirat lenne nekem, pontosabban egy a sok közül, mert nem is sírkövem lesz, hanem egy oszlopemlékmûvem, mind a négy oldalán telis-tele lesújtó mottókkal, kisbetûvel, szorosan egymás mellett.

A hitvesi elégedettség legfőbb gátja ez az örök szakadék a nők megalapozott, dicséretes pesszimizmusa és a férfiak állati optimizmusa között.

Nekem mindig is nehezemre esett különbséget tenni a tagadás és a között, amit anno reménynek hívtak.

Minden történet valaki balszerencséjének a története.

Egy filmsztárnak minden ruha kosztümnek érződik.

Egy józan ember a partin magányos, mint egy újságíró, kérlelhetetlen, mint egy halottkém, keserû, mint egy mennyből letekintő angyal.

A válás a gyenge jellemûek első, és a reménytelenül tehetetlenek utolsó menedéke.

Az olvasónak minden novella végén azt kell éreznie, hogy egy felhő oszlott el a hold elől.

Azokban, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy a végzettel kacérkodnak, kialakul egyfajta, a látnoki képességgel határos pesszimista képzelőerő, amely mindig a legrosszabbra számít.

A bûnbánat alapvetően magányos tevékenység, és keresve sem lehet rá jobb helyet találni, mint egy acélpriccs a dutyiban.

Senki nem szeret idegenekkel csevegni, kivéve az utazó ügynököket.

Talán az "én" egy szabad változó, aminek nincs kötött értéke.

Próbáld meg kihasználni az időt, ami neked jutott. Ezt mondják. De amikor megöregszel, visszanézel, és azt látod, hogy mindennel, amit csináltál, csak az időt vesztegetted. Csak arról tudsz mesélni, amit sose kezdtél el, vagy sose fejeztél be.

A legjobb kimondani, ami az ember szívét nyomja, kiönteni a lelkünket, elmondani a szeretteknek, hogy szeretjük őket, kérni azoktól, akiknek sérelmet okoztunk, hogy bocsássanak meg, és szembesíteni azokat, akik minket bántottak, azzal az igazsággal, hogy mit tettek. Ha olyasmiről van szó, amit ki kell mondani, akkor a beszéd mindig előrébb való a csendnél, de a kimondhatatlan tekintetében semmi haszna.

A csend egyenlő a sötétséggel, és a néven nevezés jelenti a fényt.

Az emberek tördelik a kezüket, hogy jaj, ezt csináljam vagy azt csináljam. Kapnak tizenhét különböző véleményt. Aztán azt csinálják, amit amúgy is akartak. Ha tanácsot adsz, csak hibáztatni fognak, amikor rosszul sül el.

Néha még a fikció szerelmeseit is csak az igazság elégíti ki.