Michel Foucault

Számomra döbbenetes, hogy társadalmunkban a mûvészet ma már kizárólag tárgyakat jelent, és semmi köze az egyes emberekhez vagy magához az élethez. Hogy a mûvészet ilyen specializált tevékenység lett, amit mûvészeknek nevezett szakértők végeznek. Nem lehetne minden ember élete mûalkotás? Hogyan lehetséges, hogy egy lámpa vagy egy ház mûalkotás, de az életünk nem?

Polgárnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy alávetjük magunkat bárkinek, akit demokratikus úton hatalommal ruháztunk fel, hanem azt is, hogy ha a helyzet úgy kívánja, merjük magunkhoz ragadni a hatalmat.

Az állam fejlődésének jellemző jegyét nem mind nagyobb merevségében, hanem épp ellenkezőleg: rugalmasságában, előrenyomulásra és visszavonulásra való képességében kell látnunk.

Azok élesztik fel a múlt kísérteteit, akik nem képesek elemezni a jelent.

Az erkölcsöt éppúgy lehet igazgatni, mint a kereskedelmet vagy a gazdaságot.

A történelemben semmi sem támad fel ugyanazon a módon.

Régen az állam azt mondhatta: "Adok nektek egy területet, amelynek határain belül garantálom a békés élet lehetőségét." Ez területi egyezmény volt, lévén az állam fő funkciója a határok megvédése. Ma a határ-probléma alig vetődik fel. Az állam ajánlata a népességnek így szól: "Megvédünk benneteket." Garancia minden ellen, ami bizonytalanság, baleset, kár, veszély...