Miguel de Unamuno

A lélek kút, melynek mélyéből könnyek törnek fel. Amíg nem sírtál, nem tudod, van-e lelked.

Szemed tavában örökös szivárvány, az élet örök édessége gyullad és balsorsom fölött felhőzve hullat szívemre fényt a menny és föld határán.