Mindszenty Gedeon

Mi a szív? megáradt folyam, Melyen a szenvedély rohan.

Mi más az ész? mint sima jég, Csúszkál rajta a bölcsesség.

Az emberiség nagy része beéri azzal, hogy embertársa anyagi és szellemi javait ne háborgassa, s azt hiszi, így mindennek eleget tett, eleget különösen a felebaráti szeretet krisztusi nagy törvényének. Erre csak azt mondom: Nem loptál, nem raboltál, nem gyújtogattál? Jól van, de a keresztény szeretet s még inkább a keresztény tökély sokkal többet követel tőled. Nemcsak azt követeli, hogy ter­hes felhők ne borítsák be lelkednek egét, hanem azt is, hogy csillagok ragyogjanak rajta.

Mint az ezüst, akármily kemény tárgyhoz cserdítjük, mindig tiszta, kedves hangot ad; hasonképpen az alapjában jó ember mindig édes szóval jutalmazza meg fáradságunkat.

A jó szó mindig édes és dicséretes, de ha jó szívvel nem párosul, csak zengő érc és pengő cimbalom.

Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja.

Jó szív után vágyódik az ember, és pedig annyira, hogy kedvesebben fogadja a jó szívet durva szóval, mint a legnyájasabb szót - szív nélkül.