Montágh Imre

A tegnap emberétől nem lehet ma elvárni, hogy a holnap embere legyen. Az "ilyen vagy", és nem az "ilyen legyél" elv alapján kell tudomásul vennünk egymást.

Minél fejlettebb a személyiség, minél emberibb, annál nagyobb mértékben ura ösztöneinek. Az emberré válás útja az ösztönöktől az érzelmeken át vezet a tudatos magatartás dominanciájáig.

A csecsemő kezdetben ösztönlény. (Ha éhes, szomjas, kakis... ordít, ha jóllakott, gügyög.) A kisgyermek érzelmi lény. (Gondoljunk arra az üvöltésre, amely olykor apró vágykielégítetlenség hatására jelentkezik és arra a szívből jött kacagásra, amellyel parányi örömöket jutalmaznak a kisgyermekek.) A kamaszkor táján alakul ki a felnőttekre is jellemző logikus gondolkodás készsége. (Ilyenkor már nem szimpátia alapján, hanem igazságérzetből ítélkeznek a gyerekek.) Szellemi életünk azonban folyamatosan tovább fejlődhet, és eljuthatunk az érzelmektől meglehetősen függetlenített, belátásból fakadó, teljes emberiségben gondolkodó közösségi magatartásig.

A nemzeti kategória még nem járt le, csak lejárófélben van. A labdarúgó-mérkőzések csőcseléke még igencsak nacionalista, de a mûvészek és a tudósok társadalmában a nemzeti hovatartozás alig említésre kerülő szempont.

Minél nehezebbek az életkörülmények, annál hevesebbek az indulatok. Minél alacsonyabb a szellemi iskolázottság, annál szélsőségesebbek az érzelmek.