Morris Rosenfeld

Valahányszor anyám jut eszembe, Fájó könnyek gyülnek a szemembe És keblemből sóhaj tör elő. Jó anyám, hogy vágyódom utánad S álmaimban fonódik reám csak Két karod, a forrón ölelő...!

Szeretem a felhőt s az éjt, Mert sirni szoktam, mint amaz S világom, mint emez, sötét.