Mucsi Zoltán

Semmi sem jár alanyi jogon az embernek az életen kívül.

Ahhoz, hogy kimagasló értékek létrejöhessenek, több gyengébb produkciónak is meg kell születnie. Ha ez nem így történne, akkor mindenki, még én is tudnék Mona Lisát festeni, éteri zenét szerezni. Ebben az esetben pedig a mûvészet olyan lenne, mint az evés, vagy a fejvakarás, ami az élet hozzátartozója, amire nem szokás rácsodálkozni.

A színház olyan, mint a cigaretta, egy idő után függőséget okoz.

Nincs soha vége egy munkának, meg soha nincs kész semmi. Illetve amikor már elkészül olyan módon, hogy tökéletes, akkor tovább nem szabad játszani azt a darabot, rögtön abba kell hagyni, mert akkor már nincs kihívás benne, akkor nincs vele dolgod már.

Az ember előbb-utóbb kap egy címkét, amiből nehéz kitörni.

Az ember a törékeny, csetebota részét nem szereti mutogatni, inkább felveszem a humor és a lazaság jelmezét. Létezik egy védett arcom. Az elesettségemet, a félelmeimet, a vívódásaimat igyekszem a négy fal között, csak a nagyon közeli hozzátartozóimnak megmutatni. Szerintem ez az emberek nagy részénél így van.

Születésünkkor kapunk egy nagy zsákot, és az bizony hozzánk van kötve. Ebbe a puttonyba az életünk során belekerülnek dolgok. A szülő elvesztése, a barátság felbomlása, a nagy szerelem katarzisa, vagy annak elmúlása is ilyen. Amit én éltem át, azon a sok milliárd ember közül senki nem ment keresztül. Ez nem különlegesebb, vagy másabb élményanyag, de az enyém. Csak ez az enyém.

Ha alkotsz, akkor jó esetben vannak kétségeid.

Előfordul, hogy több viszkit is megiszom. Ami még soha nem hozott megoldást. De még nem adtam fel, hogy a pohár egyszer hátha megoldja helyettem.

A barátság alapja, a legfőbb próbaköve, hogy az mit bír ki.

Minden ok-okozati összefüggésben történik az életben. Csak ritkán látjuk át ezt a végtelenül bonyolult mûködést.

Az emberben ott lakik az angyal és a patás is. Időzített bombaként létezünk. Több időt kellene töltenünk azzal, hogy rájöjjünk, igazából kik is vagyunk.

A politika legális bûnözés.