Müller Péter

Ha azt hiszed, egy kapcsolatot a lelkedben már végleg elintéztél, és a szokások mozgatják, tévedsz! A rutin: halál. A megszokás lassú halál.

A szeretet nem múlik el soha, és az élet, bár átváltozik, de örök!

Sok bajtól megóvhatnád magad, ha időnként rádöbbennél, hogy nincs igazad!

Ha nem vagy derûs, tudd, hogy nem hallod igazi önmagadat, és nem érted a világot, amelyben élsz. Nem érted az egészet. S ez a mai világ nem fog téged földeríteni, mert sötétségben jár. Magadban kell megtalálnod a derû fényét.

Sérülékeny vagy, mint minden ember. Fáj és ingerültté tesz a szeretetből jövő kritika is. Sokáig háborogsz, vérzel és hárítasz. De tudd, hogy ez érted van, nem ellened.

Ha bírálat ér, ne azzal foglalkozz először, hogy fáj, hanem azzal, hogy szeretetből kaptad-e. Ha nem, felejtsd el. De ha igen, vizsgáld meg magad, alaposan.

A tudás, az élet- és emberismeret felülírja az érzéseket. Mert érzés az érzést nem tudja oldani. Olyan nincs, hogy mostanáig gyûlölöm, mától szeretem.

Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit, azt jelenti, hogy megbocsátok neki.

A valódi szeretetben szabad vagy. És boldog. És a másik is az. Ha nem, akkor ez nem valódi szeretet, csak tapadás, ragaszkodás, kizsákmányolás. Ez vonatkozik szerelemre, párkapcsolatra, barátságra, bármilyen szeretetre, mely a másikkal összeköt. Teljesen mindegy, hogy te ragadsz rá, vagy ő ragad rád, ha úgy érzed, hogy hozzá vagy kötve, vagy ő tehozzád, s nem mûködnek a szárnyaid, akkor ez nem szeretet, hanem kizsákmányolás. Az igazi szeretetben nincs erőszak, nincs függés, nincs önzés.

Amikor újszülöttként bömböltél, ételt, törődést követeltél, amikor pici babatestedet megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erős. Később lettél gyenge, amikor elvesztetted a hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erődet, és meggyengítsenek, akkor lettél gyenge.

A legnagyobb csatáidat se görcsösen, hanem játékosan vívd meg.

Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.

A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert láthatóvá válik, valóvá lesz. Most már tehetsz is valamit, végre!

A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, mûveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság.

Játsszál. S mint az istenek, légy derûs, és főleg sokat nevessél! Azon is, ha elesel, akár egy tócsába is, tudd, hogy minden lepereg rólad, szárnyaid megszáradnak.

Nem végérvényesen vagyunk ideítélve, hanem átmenők vagyunk. A legbölcsebb emberek semmit sem vettek túlságosan komolyan. Főleg önmagukat nem. Kezük laza volt, léptük táncos, és akkor érezték jól magukat, ha önfeledtek voltak. Nem ragaszkodtak semmihez, mert tudták, hogy itt semmi sem a miénk.

Csak akiről leperegnek az esőcseppek, az tudhatja, hogy meg is lehet száradni.

Az embernek nem csak lábai, hanem szárnyai is vannak, és amíg nem nyitja ki, és nem tanul meg nem csak járni, de repülni is, addig csak fél ember.

A legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van - mégis lehetetlen. (...) Átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém. (...) A kétgyökerû láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, te és én.