N. Horváth Péter

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap. Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan, és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak, hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

Azt kapom tőled pont, amit máshol. Úgy adod, mintha akárki tenné, észrevétlenül mindkettőnk másol, s magunk torzítjuk egymást ilyenné.

Itt ülök aggból, s gyermekből gyúrtan. Félek, az álmom álmokon túl van, és el nem altat.

Három perc, és itt az éjfél, kerek lesz az öreg év. Ha nem hozta el, mit kértél, talán megadhatja még, két és fél perc pont elég.