Nadányi Zoltán

A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz.

Csonka a mondóka, bor, búza, békesség, abból ám hiányzik a legszebb ékesség.

Ha kávé keserû, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!

A vers... ha tudnád! Azt nem én csinálom. Az megvan. A költő, ahogy neveznek, a költő senki, semmi. Csak fogadja a verseket, akik hozzá eveznek.

A hazugság nem hagyja magát megírni. Nem folyik ki a költő tollán az, ami nem őszinte, ami nem igaz.

Valahol együtt járhatunk, talán egy régi nyár kanyargó, kedves útjain, a régi, régi pár.