Naomi Alderman

Kézben tartjuk az időt, mondjuk, holott az idő tart kézben bennünket, végighajtva minket azokon a pillanatokon, amelyeknél pedig szívesen elidőznénk.

Akik azt hiszik, hogy a házasság öncél, hogy önmagában garancia a megelégedettségre, bolondok. A házasság nehéz dolog. Fájdalmas dolog. És nem véletlenül az.

Noha a házasság sok-sok lassan érlelődő és váratlan örömöt és kielégülést hozhat az életünkbe, erre nincs semmiféle garancia.

A boldogság nem egyenlő a kényelemmel; nem szükségszerûen található meg a gondtalanságban, a fényûzésben és a gazdagságban.

A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy mûalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.

Bizonyos munkákat csakis küzdelem árán lehet elvégezni. Ezért van az, hogy a boldogság gyakran épp ott vár ránk, ahol fájdalmat kell elviselnünk. És a legnagyobb kínszenvedés gyakran épp a legnagyobb diadal előhírnöke.

Szörnyû és szerencsétlen dolog olyasvalakit szeretni, akiről tudjuk, hogy nem képes viszontszeretni bennünket. Persze vannak ennél borzasztóbb dolgok is. Sokkal súlyosabb emberi gyötrelmek is léteznek ennél. De attól ez még szörnyû és szerencsétlen dolog marad; mert mint oly sok más, ez is megoldhatatlan.

Milyen az idő alakja? Alkalomadtán úgy érezhetjük, hogy az idő kör alakú. Az évszakok jönnek, majd tovatûnnek, minden évben ugyanúgy. Az éjszaka követi a nappalt, amely követi az éjszakát, amely újra követi a nappalt. Az ünnepek is elérkeznek a maguk idejében, egyik a másik után, ciklikus ismétlődésben. És minden egyes hónapban a női méh és a Hold együtt duzzad és válik termékennyé, majd hullatja el vérét, s kezd el újra növekedni. Úgy tûnhet tehát, hogy az idő egy kört leíró ösvényen vezet bennünket, ugyanoda juttatva vissza mindig, ahonnét elindultunk. Lehetnek olyan hangulataink is, amikor az időt egyenes, végtelen vonalnak látjuk, melynek végtelenségébe egészen beleszédülünk. Utunk a születéstől a halálig vezet, a múltból a jövőbe, és minden egyes másodperc, mely tovaketyeg, örökre elenyész. Kézben tartjuk az időt, mondjuk, holott az idő tart kézben bennünket, végighajtva minket azokon a pillanatokon, amelyeknél pedig szívesen elidőznénk.

A hatalom formája mindig ugyanaz: egy fát formáz a gyökerétől a csúcsáig. Központi törzséről ágak hajtanak ki, és azokból is ágak sarjadznak, mind vékonyabb, tapogatózó, fokozatosan előretörekedő ujjak. A hatalom egy kifelé terjeszkedő élőlény kontúrját formázza, amely egyre messzebb és messzebb nyújtózik keskeny csápjaival.

Ha a nép változik, meginganak a palota falai.

Isten se nem nő, se nem férfi, hanem e kettő együtt.

Az igaz vallás a szeretet, és nem a félelem. Az erős anya, aki gyermekét ringatja: ez a szeretet és az igazság.

A sorsát senki sem ismerheti.

Ha szükséged van valamire, ami nem csak úgy kell neked, hanem ami nélkül nem tudnál élni, meg fogod találni a módját, hogy megszerezd.

A nap, amikor valaki más jobban fogja tudni, hogy mivé alakul át a pénzed, mint te magad, a bukásod napja lesz.

A pénz olyan, akár egy bûvészkellék. Bármit lehet belőle varázsolni.

Senki sem kíváncsi a valós történésekre. Az igazság mindig is összetettebb volt annál, hogysem könnyen eladható árucikk legyen belőle.

Minden gyermek másfajta szeretetet igényel.

A valóságban minden sokkalta bonyolultabb, mint hiszed. A megismeréshez és a tudáshoz vezető utat nem lehet lerövidíteni.

Senkit nem lehet berakni egy dobozba. Ide hallgass, még egy kő sem ugyanaz, mint bármely másik kő, egyszóval nem is értem, milyen alapon címkéztek fel emberi lényeket üres szavakkal, és hiszitek azt, hogy mindent tudtok.