Németh László

Az Isten eleresztette a világot, mint fa a levelet.

A királyt az apostol elmozdíthatja, az apostolt csak az Isten.

Az emberek ráérnek, aztán csak unalomból is forgatják a piszkos nyelvüket, kivált, ha van, aki ráhagyja a szót.

Az emberek hibáznak, amikor a boldogságot célul tûzik ki. A boldogság mint cél, mint egy csalóka madár - igazán mint a Kék madár - mindig továbbröpül.

Érzékeink megcsalnak bennünket, a vízbe dugott botot az ép szem is megtörtnek látja. Az elmélkedés azonban csak akkor csal meg, ha hibás.

Egy kor filozófiájára semmi sem jellemzőbb, mint hogy a gondolkodásról hogy gondolkozik. Nemcsak: hogy gondolkozik; - hogy igyekszik idomítani.

Az igazi gazember (...) mindent a korrektség vértjében csinál.