Nicholas Sparks

Az emberi lélek összetett, az élet csak ritkán alakul úgy, ahogy elképzeljük, és az érzelmek olykor egymásnak ellentmondóak lehetnek.

Az ember néha alábecsüli, hogyan éreznek iránta mások.

Változnak a dolgok és változnak az emberek is. A barátok megkomolyodnak, elköltöznek, megnősülnek, gyerekük lesz. (...) Ha az ember szerencsés, az idő múlásával megmarad néhány - vagy legalább egy - barát, akikkel az életünk során találkoztunk.

Az emberi természet része, hogy olyan dolgokat akarjon elérni, amikre nincs esély.

A valódi szerelem spontán, kiszámíthatatlan, és fellángolhat attól is, ha valaki felolvas egy levelet a tengerparton, egy elhagyatott postaláda mellett, egy viharos szeptemberi délutánon.

Az ember életében az első szerelem mindig tökéletes, mert még nincs mihez hasonlítani. Mindent akkor tapasztalsz meg először, és még ha időnként meg is szólalnak a vészcsengők, a hangjukat elnyomja a kapcsolat varázsának a fanfárja.

Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerû.

Nem tudom, hogy a normális valójában mit jelent. Szerintem mindenkinek egyéni elképzelése van erről, amelyet a kultúrája, a családja, az ismerősei, a jelleme és a tapasztalatai, a vele történt események, meg még vagy ezer körülmény alakít. Lehet, hogy az, ami az egyik embernek normális, abnormális a másiknak.

Nem vagyok benne biztos, meg tudom-e fogalmazni mindazt, amit nekem jelentettél. Írhatnám, hogy szeretlek, hogy te vagy a világ legjobb nővére, és elismerhetném, hogy mindig felnéztem rád. Mivel azonban ezeket már mind elmondtam neked, mostanra csak elcsépelt szavaknak tûnnének. Hogyan köszönhetnék el méltóképpen a legjobb embertől, akit valaha ismertem? (...) Mindent, amit mondhatok, egyetlen szóval tudom csak kifejezni. Köszönöm. Köszönöm, hogy egész életemben rajtam tartottad a szemed, hogy megvédtél a saját hibáimtól, hogy a bátorság élő példája voltál, akihez mindig hasonlítani akartam. Mindenekfelett azt köszönöm, hogy megtanítottál őszintén szeretni, és cserébe szeretve lenni.

Akkor igaz a szerelem, ha a leggyengébb pillanatában is elfogadjuk a társunkat. Csak ez lehet a boldogság forrása.

A barátság nem azon múlik, milyen régen ismersz valakit, hanem azon, felismered-e a barátodban azt, akire szükséged van.

Nem jó szülőnek kell lenni. Jó embernek kell lenni.

Ha teheted, engedd be, ami jönni akar, és tartsd meg, ami maradni szeretne. És ami menni akar, azt ne marasztald.

Mindannyian követünk el hibákat, amelyek kárára vannak egy kapcsolatnak, csak nem vesszük észre, hacsak nem figyelünk oda jobban magunkra. Ha hozzávesszük még azt is, hogy a kapcsolatokba mindenki magával hozza a problémáit, csoda, hogy egyáltalán vannak még jól mûködő házasságok.

Sokan összekeverik a rajongást a szerelemmel, és amikor elmúlik a varázs, egyszerûen azt mondják, tévedtek.

- Csak annyit szeretnék, ne legyenek ennyire fájóak az érzéseim. Hogyan érhetném ezt el? (...) - Minden eltelt nappal erősebb és határozottabb leszel, és kevésbé sérülékeny.

Sok ember azt gondolja, normális dolog elnyomni az érzelmeket. Néha ez igaz is, de csak akkor, ha már eltelt bizonyos idő. De közvetlenül a trauma bekövetkezése után jobb, ha az ember engedi felszínre törni az érzéseit, és átadja magát nekik. A lényeg az, nem szabad elfelejteni, hogy a szenvedés elmúlik.

A bûntudat nem mindig haszontalan. Segít abban, hogy ne kövessük el kétszer ugyanazt a hibát.

Úgy gondolom, a kor nem jár együtt a bölcsességgel, mint ahogy az intelligencia sem az életkor függvénye.

A pszichológia nem arról szól, hogy megváltoztassunk valakit. Inkább arról, hogy ezt te magad tedd meg.