Noah Hawley

Olykor ahhoz, hogy az ember megtanulja, hogy nem szabad játszani a tûzzel, az kell, hogy alaposan megégesse magát.

Az anyák azért vannak, hogy tompítsák a lét magányát. Ha ez igaz, akkor a legfőbb anyai felelősség nem más, mint egyszerûen a társlét. Az ember a méhe melegéből megszüli a gyermekét erre a törékeny, kaotikus világra, aztán a következő évtizedeket azzal tölti, hogy mellette lépked, mialatt az kigondolja, hogyan lehet belőle ember.

Ami nem kapható meg pénzért, azt nem is kívánjuk - tartja a híres mondás. Ami amúgy hülyeség, mert az igazság az, hogy nincs semmi, amit ne lehetne pénzért megkapni. Nem bizony. Szerelem, boldogság, lelki nyugalom - mind megvásárolható. Az a helyzet, hogy van a földön elég pénz, amivel egészségessé lehetne tenni mindenkit, ha képesek lennénk megtanulni azt, amit minden totyogós tud: osztozni. A pénz azonban úgy mûködik, mint a gravitáció, egyre többet vonz magához, míg ki nem alakul az a fekete lyuk, amelynek vagyon a neve.

A költészet a közember számára a szeme sarkából megpillantott egyszarvú - a megfoghatatlan váratlan villanása. Egy mûszaki ember számára csak a pragmatikus megoldások elméssége jelenti a költészetet. A funkció elsőbbsége a formával szemben. Ez nem optimizmus vagy pesszimizmus - a félig tele vagy félig üres pohár - kérdése. Egy mûszaki számára a pohár egyszerûen túl nagy.