One Direction

Hány éjszakán át tart megszámolni a csillagokat? Ennyi időbe telne, hogy helyrehozd a szívem.

Annyira jó volt együtt, De most búcsút kell vennünk. Ne ígérd, hogy írni fogsz, És ígérd meg, hogy emlékezni fogsz ránk, Mert az enyém voltál a nyárra, Most viszont csaknem vége van. Olyan, mintha hó esne szeptemberben, De én mindig emlékezni fogok. Te voltál a nyári szerelmem, És az is maradsz örökké.

A szemek nem ragyoghatnak, hacsak nincs valami ragyogóbb mögöttük.

Csak idősebbek leszünk, kedvesem, Nemrég gondolkodtam ezen, Vajon őrületbe kerget majd valaha, Hogy milyen gyorsan változik az éjszaka, Minden, amiről eddig álmodtál, Eltûnik, amikor felébredsz, De nincs semmi, amitől félni kellene.

A szavak csak szavak lesznek... Amíg életre nem kelted őket.

Látom a szemedben, hogy csalódott vagy, Mert én vagyok az a bolond, Akinek kezébe helyezted a szíved, Én azonban összetörtem, Kihasználtam az ártatlanságodat.

Megvakultam, mert csak Téged látlak. Egyedül táncolok. Azért imádkozom, hogy a szíved mást érezzen. Ahogyan az ajtód felé sétálok, lehajtom a fejem, mert nem tudok a szemedbe nézni.

Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod, az indokod, hogy miért legyél a szerelmem. A szívem ezekért a pillanatokért lélegzik.