Orosdy Dániel

Minden feltörekvő ifjúnak szüksége van valakire, aki védi, segíti, súg neki.

Egy szint felett az ember már csak laza cimboraságokba mehet bele, és azokba is csak ritkán és óvatosan.

Aki az életben jól improvizál, értelmesen reagál az adott szituációra, feltalálja magát. Konfliktus esetén képes meglepetést okozni, akár kiszámíthatatlanná is válhat. Egy ilyen ember már nem egyszerûen veszélyes, de kész időzített bomba.

Aki még soha nem töltött teljesen egyedül egy éjszakát az erdőben, csak az hiheti, hogy nem fél a sötéttől.

A halál valahogy helyrebillent dolgokat, igazságot tesz ott, ahol az élet nem menne semmire.

Fontos döntést biztosan nem szabad kizárólag érzelmek hatására hozni.

Mit lehet kezdeni azzal, aki hibázik? Lehetünk vele elnézők, persze. Csak ugye az nem feltétlenül kifizetődő. Aki elköveti a hibát, azt megerősíti abban, hogy így is el lehet látni egy feladatot, mi pedig már soha nem lehetünk biztosak abban, hogy bármit is rá lehet bízni. Nem jó ez senkinek.