Osvát Ernő

Akinek mindent megengedek, azt megfosztom a szabadságtól, mert megfosztom szabadságharcától.

Megállni a lejtőn - felér a dicsőséggel.

A tudást nem lehet ajándékba kapni.

Azt kérdezik, lehet-e kettőt egyformán szeretni. Azt lehet. De azt akarják tudni, lehet-e kettőt úgy szeretni, mint egyet. Azt nem lehet.

Az irigység mûvészetét kritikának nevezhetjük.

Semmi sem olyan egyszerû és titokzatos, mint a kedvesség.

Minden tartós viszony azon az elhatározáson alapul, hogy egymás jó tulajdonságáért hajlandók leszünk elnézni egymás rossz tulajdonságait.

Tehetségnek azt nevezzük, aki többet tud, mint amennyit tanult.

Jótettért azt várd, hogy további jótetteket várjanak tőled!

Jobban fáj a szívünk azért, amit elmulasztottunk, mint azért, amit nem jól tettünk.

Fiatalokban csak a túlzás, érett emberekben csak a mértéktartás kelt bizalmat.

A mûvész magasabb rendû erkölcstelensége, a tudós magasabb rendû érzéketlensége, a jó ember magasabb rendû értelmetlensége - ezek az igazi szent elfogulatlanságok.

Nem csak az ember tanulmányozza a természetet; a természet is tanulmányozza az embert; úgy, hogy próbára teszi.

Mennyivel többször szólal meg az emberismeret úgy: Vigyázz, mert ismerlek! - mint így: Ne félj, hisz ismerlek!

Miért erőszakos valaki? Mert nem tud belenyugodni abba, hogy nem erős.

Amit hangulatnak nevezünk, mindig egy új élmény és egy régi élmény titkos akkordja.

Az elérhetőt el lehet érni, az elérhetetlenből nem lehet kiábrándulni.

Jó annak, aki attól félhet, hogy az emberek igazságtalanok, jaj annak, akinek már attól is félnie kell, hogy igazságosak.