Oswald Spengler

A kultúra - egy utolsó fellélegzés a megszûnés előtt.

Minden egyes kultúrának rendelkezésére állnak az önkifejezés új lehetőségei, melyek feltûnnek, megérnek, elhervadnak, és sosem térnek vissza többé.

Az írás a messzeség nagy szimbóluma; nemcsak a távolságé, de mindenekelőtt a tartamé: a jövőé, az örökkévalóság igenléséé. A beszéd és a hallás mindig a közelnek és a jelennek szól; az írás segítségével viszont olyan emberekhez beszélhetünk, akiket soha nem is ismertünk, vagy akik még meg sem születtek: az ember hangját még évszázadokkal halála után is hallják.

Az, aki valódi emberismerettel rendelkezik, nem ismer abszolút igaz vagy hamis álláspontot.

A születéshez hozzátartozik a halál, az ifjúkorhoz az öregkor, az élethez magához pedig a megfelelő forma és az előre behatárolt időtartam.

Használjuk bár azt a kétes értelmû szót, hogy "szabadság", immáron nem arra vagyunk szabadok, hogy kényünk-kedvünk szerint tehessünk bármit, hanem arra, hogy vagy a szükségszerût valósítsuk meg, vagy semmit.

Ahol híján vagyunk a tényeknek, ott az érzés uralkodik.