Páskándi Géza

Sose szeresd annyira, s úgy önmagadat, mint amennyire téged mások utálnak Légy kíméletes magaddal, ha mindenki bánt Szenvedj, ha mindenki dicsér Ne szaladj az után, amit lehetetlen kikerülni Körülötted minden lényegesebbnek más és más a keresztneve, de egyetlen családneve van: "Jön ő magától".

Odavetett egy szót nekem Õ már régen feledte Engem azóta rág e szó Õ nem tudja, hogy kiejtette.

Hányszor figyelmeztettelek, soha meg ne kérdezd, mire gondolok. Nem azért, mintha titok lenne, csak annyiban titok, amennyiben a szabadságom. Erre mondtam, hogy válóok a házastársnak az a kérdése a másikhoz: mire gondolsz? Mert ehhez senkinek joga nem lehet.

Álom, annál csodálatosabb vagy, minél részesebben őriz meg az ember.

Nullával osztom önmagam és én leszek a végtelen.

Van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó, mert költészetben szégyen nincsen; akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen a líra.

Az igazi verseskönyvet éppolyan izgalommal lehet olvasni, mint egy bûnügyi regényt. A bûnügyi regényben a tettest fogják meg, az igazi verseskönyvben a lélek legmélyét érjük tetten.

Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves. S jaj, ne taszíts el, nem teheted, hogy lerázd válladról szegény fejemet. Szerelem hite kell, szerelmes szeretet, az kell e főnek. Anyámtól kenyeret kérhettem így, ahogy most tőled kérem: ne hagyd el jövendőmet.

Vannak emberek, akiknek semmi céljuk sincs az életben, ezért önkéntesnek mennek, mert érzik, hogy van valahol egy cél, amelyik az övék, de ők nem tudnak róla, s ezt a célt csak önkéntesként lelik meg.

Mint vezéremet, én - szerelmemet, szívem paizsára fölemeltelek,

A humanizmus egyetlen belső ellentmondása ez: szeretni a másikat, mintha másik énem lenne, ugyanakkor szigorúan ragaszkodni ahhoz, hogy különbözöm, hogy nem hasonlítok hozzá, akit pedig csodálok, tisztelek és szeretek.

Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt.

Hunyj szemet bûnömön, van pilla szemeden.

Szeretlek. Most még igen, de holnap lehet, hogy már égve gyûlöllek. Leselkedik a lehetőség: ellensége minden öröknek.

Szeretném, ha valakinek én lennék az öröm s bánat, - szeretném, ha valakinek oly szép lennék, mint anyámnak.

A májusfa egy napig tart, a csók íze örökké tart, s ha már elfut a kékségbe, tart a szerelem emléke.

Oly könnyen tudok már szeretni, a szívem tágas, olyan ép: én mindenkiben megkeresem, és meg is lelem, ami szép.

Szeretlek s ha rólam leveszed szemed, én nem nézek kutakkal farkasszemet, nem keresek sem golyót, se kötelet, üldözni se foglak szavaimmal, csak nézni, boldogan s boldogtalanul, s bárhová lépsz, e szempár sugara mindig arcodra hull, s el fogsz hervadni, halovány aranyom, maradék kincsem, boldogtalanom.