Paul Bowles

A halál mindig úton van, de az a tény, hogy nem tudod, mikor fog megérkezni, mintha elvenne valamit az élet végességéből. Ez az iszonyatos pontosság az, amit annyira gyûlölünk. De mert nem tudjuk, kezdünk úgy gondolni az életre, mint egy kiapadhatatlan kútra. Pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, mégpedig valójában nagyon csekély számú alkalommal. Hányszor fogsz még visszaemlékezni gyerekkorod egy bizonyos délutánjára, egy olyan délutánra, amely annyira a léted része lett, hogy el se tudod nélküle képzelni az életedet? Talán négyszer vagy ötször. Talán még annyiszor sem. Hányszor fogod még figyelni, ahogy felkel a telihold? Talán hússzor. És mindez mégis határtalannak látszik.

A jelek a javunkra adatnak nekünk, nem az ártalmunkra. De amikor az ember fél, akkor rosszul olvassa őket, és azokat is rossznak tartja, amelyek jót akarnak jelenteni.