Paul Valéry

Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.

Ha alaposan szemügyre vesszük a megvetést, azt látjuk, hogy valamiféle titkos irigység rejlik benne.

A képmutató sohasem lehet annyira gonosz vagy rossz, mint az őszinte ember.

Titkokat rejtegetsz, miket Énnek nevezel.

Az ostobák azt hiszik, hogy aki tréfál, komolytalan, és hogy a szójáték nem válasz semmire.

Isten semmiből teremtette a világot, de meg is látszik rajta.

Minden uralkodó tudja, milyen mulandó az uralkodók tekintélye - csak a saját tekintélyéről nem tudja.

Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta...

Vannak emberek, akiktől elvárjuk, hogy a lehető legrosszabb véleményük legyen rólunk. Mert torz tükörben jó, ha csúnyáknak látszunk.

Az vagyok, kit kifújsz minden lélegzeteddel!

Általános az, ami elég közönséges ahhoz, hogy általános legyen.

Amit játszva írunk, azt mások feszültséggel és szenvedéllyel olvassák. Amit feszültséggel és szenvedéllyel írunk, azt mások játszva olvassák.

Igazi ellenségeink hallgatagok.

Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt.

A pszichológia feladata az, hogy teljesen más elképzelést nyújtson azokról a dolgokról, amelyeket a legjobban tudunk.

Csak a Táncos tud járni; csak az Énekes tud beszélni; csak a Gondolkodó tud mosolyogni.

A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.

Olyan könnyûnek kell lenned, mint a madár, nem pedig olyannak, mint a toll.

A boldogságnak csukott a szeme.

Senki sem azonos látszatainak összegével.