Paulo Coelho

Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerûen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

A lehetőség érdekében tegyél föl mindent egy lapra, és határolódj el mindentől, ami kényelmes életet kínál neked.

Ha hiszel a győzelemben, a győzelem is hinni fog benned.

Mindannyian emberek vagyunk, bûnben fogantunk, bûnösek vagyunk, megijedünk, amikor a boldogság elérhető közelségbe kerül, és legszívesebben mindenkit megbüntetnénk a saját tehetetlenségünk, sérelmeink és boldogtalanságunk miatt. Megfizetni a bûneinkért és megbüntetni más bûnösöket - hát nem maga a gyönyörûség? Dehogynem.

Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb: a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer.

Nincs kockázat a szerelemben, és ezt te is meg fogod tanulni. Az emberek évezredek óta keresik és megtalálják egymást.

De ő már csak ilyen volt, és egyre gyengébbnek érezte magát, egyre inkább képtelennek arra, hogy megváltozzon. Néhány éve még zavarta a hozzáállása, még képes volt hőstettekre, de mostanra megszokta a hibáit. Ismert ilyen embereket, akik annyira megszokták a hibáikat, hogy erénynek tartották őket. Akkor pedig már túl késő volt, hogy megváltoztassák az életüket.

Amikor távol vagyunk a szeretett lénytõl, minden járókelõ õrá emlékeztet.

Az érzelmek vadlovak (...), az értelem soha nem hajthatja őket igába teljesen.

Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.

Az egyszerû dolgok mindig túl bonyolultnak tûnnek.

Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton.

Nincs szép test és csúnya test: mindegyik ugyanazt az utat járta be, mindegyik a benne lakó lélek látható része.

Szabad vagyok. Büszke vagyok a testemre, mert Isten megnyilvánulása a látható világban.

Félek a haláltól, de nem akarom elszalasztani az életet. Félek a szerelemtől, mert olyan dolgok kapcsolódnak hozzá, amiket emberi ésszel nem lehet fölfogni: hatalmas a fénye, de az árnyéka megrémiszt.

Azok a ruhák, amelyeket megvettél, hozzád tartoznak, a részeid, és különleges pillanatokat képviselnek. Olyan pillanatokat, amikor azzal a szándékkal indultál el otthonról, hogy megajándékozod magad, mert elégedett voltál a világgal. Olyan pillanatokat, amikor valaki megbántott, és ezzel akartál vigasztalódni. Olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, meg kell változtatnod az életed. A ruhák mindig érzelmet változtatnak anyaggá.

Semmi nincs a világon, ami teljesen rossz lenne (...). Még egy álló óra is pontos napjában kétszer.

Néha csak azért lépünk rá egy útra, mert nem hiszünk benne. Ilyenkor könnyû dolgunk van: csupán be kell bizonyítanunk, hogy ez nem a mi utunk. De aztán amikor a dolgok elindulnak, és az út felfedi magát előttünk, félünk továbbmenni.

A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.