Perczel András

Tanítani jó dolog, de szerintem csak akkor lehet igazán jól tanítani, ha az ember maga is kutat. Ugyanis a tanítás öröme és lelkesedése összefügg az új információk megszerzésével. Nem baj, ha valaki nem olyan eredményes, látszólag kevésbé megbecsült kutató, akkor is jól tudhat tanítani, ha megéli kutatásában az újdonság és megismerés belső örömét.

Az információ - ma főleg elektronikusan - döbbenetes sebességgel terjed, a tudás továbbra is lassan. A sok munkával kiérlelt gondolatok személyesen terjednek, ma sem gyorsabban, mint régen. Ma mégis a különbség - az előbbi folyamatos gyorsulása miatt - drámaian megnőtt.

Nem elég, ha az ember csak a legszûkebb szakterületét mûveli. Olvasni, beszélgetni kell másokkal, nem lehet a laboratóriumba "bezárkózni".

Az emberi személyiség nagyon gazdag és sokszínû, ezért nehéz megmondani, hogy ki válik majd jó kutatóvá. Ugyanakkor vannak olyan ismérvek, amelyeket nem én fogalmazok meg elsőként, nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni: az elhivatottság és a kitartás mellett elengedhetetlen a belső érdeklődés, amely segíti a kutatót, hogy elmerüljön abban az örömben, amit a kutatás jelent. Ha úgy bele tud feledkezni munkájába, mint egy festő az alkotásba, akkor bontakozhat ki igazán. A kutatás szeretete a legnagyobb hajtóerő egy tudományos munkát végző ember számára.