Péterfy Bori

Példaképpé válni nem lehet tudatosan.

A diktátorok sem tudnának ekkora hatalomra szert tenni, ha nem hinnének abszolút mértékben abban, hogy van küldetésük és azt végig kell vinniük.

Az örök elégedetlenség a mozgatórugó; a munka általa mindig élő marad és mindig más lesz. Ha azt éreznénk, hogy hú, mennyire jó minden, akkor valószínûleg elunnánk egy idő után mindent, amit csinálunk.

A bukásokból és csalódásokból tanultam a legtöbbet, illetve abból, hogy miként álltam talpra ezekből a vesztes helyzetekből. A sikerek is tanítanak, de a bukások szerintem sokkal inkább.

A siker mindig csak egy pillanatnyi állapot, és ha azt akarod, hogy tovább tartson egy pillanatnál, akkor még többet és még többet kell tenned érte.

Hiszek abban, hogy sokkal több energiánk van, mint amennyit használunk, csak tudni kell előhívni, életben tartani.

Nem is érdekel, amiben nincs kockázat! Azt minek csinálni?

Sokszor minél sikeresebb egy ember, annál könnyebben marad magányos, nem feltétlenül csak a párkapcsolat, hanem akár a család vagy a rokonság szempontjából is, mert nagyon nehezen bocsátják meg az emberek, ha valaki azt csinálhatja, amit szeret, és abban még sikeres is.