Petőcz András

Azt mondják, kevesen tudják, mi is a Boldogság. Nos, én sem tudhatom.

Most minden, mint ott, egészen, miként akkor, és mégis másképp.

Sötét szememben könnyed örökké ragyog.

Nem félek. De az út! Az utat odáig: azt nem akarom.

Nem elég megpillantanod de felismerned kell hogy tovább tudj lépni.

Ki voltam, és mivé lettem? Egyetlen perc az egész - Valami elsuhant felettem.

Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.