Philippa Gregory

A nők mindig akkor szeretik a férfit igazán, ha elveszítették vagy nem kaphatják meg.

Egy pillanatig farkasszemet néztünk, engesztelhetetlenül (...), telve kölcsönös sértettséggel és valami sötétebb érzéssel, a nővérek örök végzetének tudatával: hogy csak egyikünknek van hely ezen a világon. A tudattal, hogy minden párharc vérre megy.

Isten néha megadja nekünk sorsunk nagy pillanatát, s ilyenkor meg kell hallanunk a hívást, és méltónak kell mutatkoznunk rá.

A háború nem válasz a háborúra, a háború nem vet véget a háborúnak. A háborúnak csakis a béke vethet véget.

A szívem és az eszem nem választhatók el egymástól. Nem szakíthatom ketté magam, hogy a szívemet követhessem az eszem rosszallása mellett. Akármibe kerül nekem ez a döntés, teljes emberként vállalom a következményeit.

A végletekig vitt ráció feje tetejére állítja az értelmet.

Akármit is jelentett az esküvő akkor, én arra kérlek most, hogy legyünk házasok.