Piramis

Én is úgy indultam el, hogy mélyen a szívemben Szép és sosem fogyó vágyakat őriztem. De száz és száz országúton, száz és száz városban, Száz és száz ölelésben ezerszer változtam.

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután! Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, békés karácsonyt mindenkinek!

Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsúzást gyûlölöm, Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön, Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el, Csak egy mohó érintést szikrázó testeden.

Neked megteszem, másnak sohasem, Hogy várok rád, akár hosszú éveken át. Ezt én választottam, ezt én így akarom, Ez nekem oly nagyon kedves, ezt neked is kívánom.

Mikor nem vagy itt, az éhes idő, Mint egy szörnyeteg, úgy kúszik elő. Eszi a szívemet, az agyamig rág, Leköti kezeimet, és nem megy tovább.

Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem.

Õszintén akarok élni, minden utam végigjárni, hinni abban, amire vágyom, s ha hiszek benne, küzdeni érte bármilyen áron.

Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én!

Mennyivel könnyebb volna, Hogyha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Minden nap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet.

A szerelem ördöge én vagyok. Ha kulcsra zárod a szobád, bejövök a kéményen, az ablakon, vagy épp a kulcslyukon át. Összerombolva álmaid fekszem a párnáid közé, Vihart kavarok a bőröd alatt, Hatalmam a szerelemé.