Pitigrilli

Az igazi szerelemben a tökéletes egyesülés mindig valami öntudatlan, különös kábulatban következik be, észrevétlen fokozatossággal, vagy villámcsapásszerûen, váratlanul: és amikor később visszanyerjük világos gondolkodóképességünket, hiába töprengünk rajta, hogy is tettük meg az utat oda, ahová eljutottunk.

A természet irtózik az ûrtől: az ember irtózik a csendtől.

De hát van-e más az életben, ami szép, mint a képtelenségek?

Rachilde, a francia írónő, azt állítja, hogy a férfi és nő közti barátság nem egyéb, mint fehér szerelem. Más szóval: a szenvedély előjátéka.

Az igazi szerelem apró, igénytelen örömökből áll.

A szerelem törvényének köszönheti a virágpor, hogy a szellő termékeny kehelybe szórja, ahol megpihenhet. A virágok illata nem más, mint szerelmi izgatószer, feltüzeli a pillangók érzékiségét. A madarak tollazata pompás pizsama, amelybe azért öltözteti őket a természet, hogy elegánsak legyenek szerelmi találkán. A kis bogár, amint szalviáról szalviára száll, és parányi szárnyain előbb porzót szed föl, aztán bibére hullajtja, a virágok házasságközvetítője.

Manapság, amikor mindenki érdekessé akarja magát tenni, csak a tökéletesen érdektelen emberek igazán érdekesek.

A gyémántot csak a saját porával lehet csiszolni.