Polányi Károly

Megbízható ismeretek nem elegendők a cselekvéshez. Célok nélkül nem cselekedhetünk és célokat csak szükségleteink tûzhetnek nekünk.

Hinni és elhinni, a magyar nyelv egy tőből képezi ezt a két szót, amely pedig két különböző világot jelent. A hitem az, ami áldozatra késztet ott, ahol előnyök nem biztatnak, ami kitartásra ösztönöz, amikor a siker reménye elhalványul, ami kényszer nélkül is kényszerít és parancs nélkül is kötelez. Amiben hiszek, azt erkölcsi ítéletem zsinórmértékévé teszem, azt helyesnek elfogadom és a hitemmel döntök a jó és a rossz között. Ellenben amit elhiszek, azt egyszerûen valónak fogadom el, anélkül, hogy ezzel helyeselnék vagy helytelenítenék.

Gyakran fontosabb az, hogy döntsünk, mint az, hogy miképp döntöttünk.

Kétségtelen, a hiszékenységnek is megvannak a maga nehézségei, akár a kételkedésnek. A megrögzött előítéletekben nehéz kételkedni, a csodálatosat meg nehéz elhinni. Megértjük tehát, ha a hiszékenyek egy része elszórakozik ezzel a képességével, megértjük a panaszaikat is, hogy míg ők elhisznek mindent, még a hihetetlent is, addig mi nagy kényelmesen csak azt hisszük el, amit tényekkel és érvekkel bebizonyítanak nekünk, de értelmetlen és teljesen zavaros, amikor a vallásos emberek ezen messze túlmennek és hiszékenységüket nyíltan és mereven erkölcsi létük alapjának teszik meg. A hiszékenységnek is lehetnek következményei, csakhogy ezek nem erkölcsiek. Lehet, hogy a hiszékeny embert becsapják, lehet, hogy kinevetik, lehet, hogy megsajnálják tudatlanságáért vagy kitüntetik hitbuzgóságáért, lehet, hogy tönkremegy, mert hiszékenyebb a szomszédjánál, lehet, hogy püspök lesz belőle, mert többet hisz el a vetélytársánál - de a hiszékenysége soha sem több mint erkölcsileg közömbös hajlam, öröklött vagy szerzett sajátság, vagy fogyatékosság, aminő a göndör haj, a jó hang, vagy akár a hasbeszélés képessége.

Nincs hagyomány, amelynek a régisége felment bennünket az önálló elhatározás alól.

Minden olyan babona, vallás vagy hazugság, amely azt tanítja, hogy a természet rendjét ismeretlen erők megzavarhatják, minden csoda-hit, amely a világ folyásában az okozatiság uralmát el nem ismeri − alapjában támadja meg az erkölcsöt, mert nem fûz cselekvőségünkhöz határozott és szükségszerû következményeket és ezzel feloldja magatartásunkat ezen következmények súlya alól. Hitet és erkölcsöt csak tudományra szabad alapítani, vallásra sohasem.

Csak a hiszékenység alól felszabadult ember érett meg a hit világára.

Van, hogy többet tudunk, mint amennyit el tudunk mondani.