Polgár Judit

Az örömhöz, lendülethez semmi köze nincs annak, hogy valamit valaki mennyi ideje csinál és mennyi eredményt ér el, mert minden az apróságokból áll össze, és apró örömet mindig lehet találni.

Az ember sok mindent hamar megtanul, és hozzászokik ahhoz, amihez szeretne.

Gondolkodni, alkotni jó, a kreativitás, amit én főként a sakkban élek meg, teljesebbé teheti az életet.

Ahhoz, hogy valaki nagy teljesítményt nyújtson, egyszerûen csak specializálódni kell egy bizonyos területen.

Minden egészségesen született gyerek potenciálisan zseni, és hogyha megkapja azokat a feltételeket, azt a szeretetet, szakmai segítséget, meg ami ezzel jár, akkor minden gyerekből ki lehet hozni a maximumot, és nagyon nagy teljesítményt is tud hozni.

Sokszor ha az önismereten el is indul az ember, az egy következő fázis, hogy tudjál is vele mit kezdeni, és változtatni is tudjál olyan dolgokon, amikről tudod, hogy kéne, de valahogy mégse teszed meg.

Azért is tudja értékelni az ember a sikert, mert megizzadt érte.

A gyerekeknél a legfontosabb, hogy meglegyenek azok a képességeik, hogy jól tudjanak dönteni, hogy jól tudjanak értékelni, hogy tudjanak váltani, hogy önkritikusan tudjanak gondolkozni, hogy ne engedjék magukat a víz alá nyomni.

A boldogság alapjában véve a kiegyensúlyozottság. A legjobban akkor kaphatja meg az ember, hogyha szereti magát és békében van magával, ami azt jelenti, hogy a mindennapjait, illetve a munkáját és a társas életét úgy éli, hogy komfortos, és szereti, amiben benne van.

Minden lépésnek hozadéka van, a nem-döntésnek is - sőt az valahol súlyosabb is, mert ha nem döntünk, a következményekre is kisebb a ráhatásunk.

Nagyon másképp van az ember agyában, hogy a döntések mikor születnek. Amikor kimondjuk őket, hogy hova jár iskolába, amikor kimondod az igent az esküvődön... nem akkor dől el. Akkor dől el, amikor ülsz a kocsiban, és beszélgetsz, vagy főzöl, és valamit mondasz a másiknak. Rengeteg olyan döntés van, ami észrevétlenül billen el.

A "mi lett volna, ha..." mondatok elég ritkán jönnek elő. Úgy vagyok vele, hogy amin nem tudok változtatni, azon próbálom nem emészteni magam.

A sakk mindenkinek való.

Egy lány esetében a környezet gyakran már gyermekkortól kezdve máshova pozicionálja a siker mércéjét, mint egy fiú esetében. Akkor leszek elégedett, ha egy sakkoktató egy tehetséges gyereket látva nem tesz különbséget lány és fiú között, és nem azt fogja mondani a lánynak, hogy te akár női világbajnok is lehetsz, míg a fiúnak, hogy te akár még világbajnok is lehetsz. (...) Meggyőződésem, hogy azért jutottam a világ legjobbjai közé nőként, mert nem volt előttem kisebb cél, mint a férfi világbajnoki cím.

Ha az ember a maximumot tûzi ki maga elé célként, az még természetesen nem jelenti azt, hogy biztosan el is fogja érni, de nagyon kicsi az esély kihozni valakiből a potenciális maximumot, ha kevesebbel is beéri.

Ahhoz, hogy az ember bármilyen területen magas szintre kerüljön, mindig önkritikára van szükség. (...) Mindenki hibázik, elront dolgokat, de nem mindegy, hogy a hibát arra használjuk-e fel, hogy a másikat piszkáljuk vele, vagy lehetőséget látunk benne a fejlődéshez: ma ez így sikerült, de holnap jobb leszek.