Polyák Lilla

Ha így lesz jó, menj hát és szállj! Nem kérdem mért, mit számít már, Tán így lesz jó, túlélem hát. Eskünk csak emlék már, Por csak, mi szélben száll.

Mondd ki a szót, tudnom kell még Kié az arc, kit rejt a név? Látnom kell, mit ígér egy másik pillantás, S megértem tán, hogy nincs tovább.

Várni rád nem nagy áldozat nekem, Egy életen át köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk, És sose leszünk, akik együtt lennénk.

Figyelem, merre nyílnak az ajtók. Már nem dörömbölök fölöslegesen csukott ajtókon, mert nagyon fárasztó, és semennyire nem célravezető. Ha az ember kialakítja, kitolja azokat a kis antennákat, amikkel érzékeli, merre akarja a sors, hogy menjen, akkor sokkal kényelmesebben és sikeresebben lehet élni.

Az élet nagyon sok mindent hoz, és máshogy történnek dolgok, mint ahogy gondolod, úgyhogy kitalálhatatlan, ki hogy futja ki magát, vagy a szerencsefaktor hogy játszik vagy nem játszik.