Puskás Péter

Minden énekes életében van egy olyan dal, ami pofán csapja: ami ránk talál, s úgy érezzük, hogy mindig is énekeltük.

Úgy sírj, mint még senki sem tette, és aztán úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra, és úgy élj, ahogy lelked suttogja!

Csak a szél, ami játszik velem, egy árva léggömb az én szívem. Csak a szél, ami játszik velem, kegyetlen szél, csak te vagy nekem.

Ha azt mondom, hogy én minden zenét szeretek, akkor igazából nem szeretek semmilyen zenét. Ha egy híres zenekartól csak a slágereket szeretem, akkor igazából én nem szeretem azt a zenekart, csak a slágereket szeretem.

Nem akkor kell meglátni a tehetséget, amikor az már hibátlan, hanem akkor, amikor csak egy picit mutat magából.

Bármekkora a közönség, ugyanolyan jól kell játszani mindenkinek.

Nem lehet mindenkinek megfelelni, így én mindig inkább azon dolgozom, hogy őszinte döntést hozzak, és így rossz érzés nélkül tudok elszámolni magammal.

Semmi sem bosszant fel úgy, mint amikor valaki félvállról veszi a dolgokat. Ha ez az, amit szeret csinálni, akkor csinálja teljes odaadással.

Az énekesi létnek az egyik nagyon fontos része, hogy megtanuld a kritikát kezelni.

Az a jó zenészéletben, hogy ha depressziós vagy, akkor jól tudsz keresni.

Aki kilóg a sorból, azt a közösségnek nem még jobban ki kell löknie, hanem igazán akkor kell összezárnia.

Lehet vágyni arra, ami hiányzik, de csak azt lehet szeretni, ami van.