Rebecca Skloot

Én ugyan nem szeretnék halhatatlan lenni, ha az az örök életet jelenti, mert akkor majd mindenki más megöregszik és meghal, miközben te magad ugyanolyan maradsz.

Van, amit ki kell engedni. (...) Minél inkább magadba fojtod, annál rosszabb lesz. Ha kiengeded, elszáll máshová.

Ne hergeld fel magad olyasmin, amiről úgyse tehetsz semmit.

Még ha elveszítesz is mindenkit (...), a szerető Isten akkor sem fordít neked hátat.

Ha az ember mindig mozog, akkor senki sem cseszegetheti.

Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (...) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj... Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretünk, Anya!

Ha Isten meg akar gyógyítani egy betegséget, akkor meggyógyítja maga, nem bízza az emberekre.

Mind emberek vagyunk, feketék és fehérek, semmi sem múlik a bőr színén.

Néha legalább olyan rossz megtudni valamit, mint nem.

Ha az ember tisztába akar jönni a múlttal, akkor nem állhat hozzá gyûlölködve.