Révész Sándor

Az élet arra van, hogy ne lakjunk, hanem éljünk benne, és úgy hiszem, minden okunk megvan az örömre.

Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Õk úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem.

Te könnyezel a költők bánatán, És eltûnődsz a szónok mondatán. Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel, Csak azt nem, ami egyszerûen szól: Én szeretlek!

Ember, a világ két kezedtől sír, egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt. A másik, tudod, bőven várhat rád, építsd a kertet hát tovább, s közben a Mindent jól vigyázd!

Egy hit megrendülése és megdőlése között olykor nagy a távolság és kanyargós az út.