Richard Bandler

A tehetségről csak részben mondhatjuk azt, hogy istenadta. A másik része csakis attól függ, mennyire tudunk tanulni egymástól.

Ami a fóbiákat illeti, azokon igazán könnyû felülkerekedni. Némelyek azt hiszik, félnek a liftezéstől, mások a repüléstől, megint mások az autóvezetéstől. Egyesek a méhektől, mások a pókoktól vagy épp a kígyóktól, és vannak, akik a magasságtól. Az ember ugyanis csak azt hiszi, hogy fél mindezektől, pedig ez nem igaz. Soha nem a félelem tárgya, például a magasság váltja ki a félelemérzetet, hanem az agy.

Nem különíthetjük el a testünket az agyunktól, mivel az előbbi lényegében az utóbbi kiterjesztése.

A félelmek alapját nagyrészt az adja, hogy az ember nem a külvilágra figyel. Úgy könnyû félni, ha a fejünkben kavargó képekre figyelünk, és csak pörgetjük magunkban a rossz érzéseket.

Ha egy kapcsolat nem arról szól, hogy a felek boldogabbá és egészségesebbé válhassanak együtt, jobban élhessenek és szebbnél szebb közös emlékeket gyûjthessenek, akkor az egyik fél csak elszívja a másik életerejét, így vagy úgy.

Mindig szomorú elveszítenünk azt, akiről úgy hittük, hogy az egész életüket együtt fogjuk vele tölteni. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor össze kell szedni a szép emlékeket és elengedni a rosszakat, hogy nekiláthassunk az újabb szép emlékek gyûjtésének.

A problémáinknak a múltban a helyük - magunk mögött is kell hát hagynunk őket.

A saját gondolataidtól (...) soha, soha, de soha ne félj! Ha ijesztő gondolataid támadnak, egyszerûen gondolj rájuk másképp. Iktass beléjük más hangokat. Kicsinyítsd le őket. Tanuld meg, hogy a saját gondolataidat te irányítod. Értve ezt természetesen a múltaddal kapcsolatos gondolataidra is.

A múltban (...) az a legjobb, hogy már elmúlt.

A jobb döntések első záloga (...) az, hogy jó hangulatban hozzuk meg őket.

Sokszor csak beszélünk a szeretetről, mint egy létező valamiről, de fontos észben tartanunk azt is, hogy ez valójában egy tevékenység.

A múlton túllépni kell, a jelenen pedig túljutni.

Minél többször kezdeményezel, annál több esély lesz az igenre.

Ahhoz (...), hogy több szeretetben legyen részünk, többet is kell szeretnünk.

A világ, és ezen belül is főként a szabad társadalmak bővelkednek a lehetőségekben. Igazán. A legtöbbeket csupán az tartja vissza, hogy nem hiszik, hogy meg tudnának csinálni akár valami igazán egyszerût is. Pedig ehhez még csak fel sem kell adniuk azt, amit jelenleg csinálnak. Csak el kell kezdeniük valamit.

Valamiért az emberek azt hiszik, a gazdagoknak könnyû az életük, holott ez akár fordítva is lehet. Minél több a pénzed, annál több döntést kell hoznod arról, mit kezdesz vele, hova teszed, és mire költöd.

Az utazás is egy ugyanolyan készség, mint bármi más. Kicsiben kell kezdeni, apránként belejönni, és csak aztán vállalkozni egyre nagyobb lépésekre.

Az agyad szüntelenül dolgozik, és csak rajtad áll, hogy ezt összevissza teszi-e, vagy pedig az általad kijelölt célok mentén. Ha nem regulázod meg a gondolataidat és a képzeletedet, nem is fogod a lehető legjobban érezni magad.