Szerző

Robert Frost

A költészet - csakúgy, mint a szerelem örökkévalósága - azonnal érezhető. Nem kell kiállnia az idő próbáját. Egy vers lényege nem az, hogy nem felejtjük el, hanem, hogy az első pillanatban tudjuk, hogy nem fogjuk elfelejteni.
Sohasem kezdtem úgy egy versbe, hogy előre tudtam volna a végét. A versírás nem más, mint felfedezés.
Egykor nyírfákon hintáztam és arról álmodom, bárcsak újra megtehetném. Az élet ösvény nélküli erdő, ahol az arcodat nap égeti és leszakadt pókháló csiklandozza. És az egyik szemed sír a gallyak karcolásától. Elmennék a Földről egy időre, majd visszatérnék újrakezdeni. Szeretnék felmászni a nyírfára, fel a fekete ágakon a hófehér mennyország felé, míg a fa nem bírná tovább. Ám lehajtaná koronáját és engem lerakna megint. Jó lenne elmenni, majd visszajönni. Van annál rosszabb is, mint nyírfán hintázni.
A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz.
A költészet az, amikor egy érzelem megtalálta a gondolatot, és a gondolat megtalálta rá a szavakat.
A világ tele van készséges emberekkel. Az egyik fele kész dolgozni, a másik fele kész hagyni őket dolgozni.
Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek.
Az út az erdőn kétfelé ment - A kevésbé járt tetszett nekem, És így lett mind ami lett, talán.
A bajból leggyorsabban úgy jutunk ki, ha egyenesen keresztülvágunk rajta.
Mondják: a világ vége tûz. Más mondja: jég. Mert a vágy forrósága ûz, azt vallom én is: vége tûz. S ha vesznem kétszer illenék: mert ismerős a gyûlölet, hiszem: végpusztulásra jég is jó lehet, és épp elég.
Mondják: a világ vége tûz. Más mondja: jég. Mert a vágy forrósága ûz, azt vallom én is: vége tûz. S ha vesznem kétszer illenék: mert ismerős a gyûlölet, hiszem: végpusztulásra jég is jó lehet, és épp elég.
Az, hogy több embert öl meg az idegesség, mint a munka, azért van, mert több az ideges, mint a dolgozó ember.
Az út az erdőn kétfelé ment - A kevésbé járt tetszett nekem, És így lett mind ami lett, talán.
Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább.
A hatalom tartós fennmaradásának eszköze nem az erőszak, amit az uralkodók az elnyomottak irányítására használnak, hanem az, hogy az elnyomottak maguk is beleegyeznek és beletörődnek saját elnyomásukba.
A diplomata olyan férfi, aki soha nem felejti el egy nő születésnapját, de sosem emlékszik a korára.
Istenem, bocsásd meg nekem a sok apró csínyt, amit elkövetek ellened, és én megbocsátom azt az egy nagyot, amit te követtél el ellenem.
A délután tudja, amit a reggel sohasem sejtett volna.
Csak találgatunk, körben táncolva, a Titok meg középen ül, és - tudja.
Ha hûségesen robotolsz napi nyolc órát, végül elérheted, hogy főnökké tegyenek, és napi tizenkét órát robotolj.