Roberto Saviano

A szó igazsága nem ejt foglyokat, mert mindent elnyel, és mindent bizonyít.

Az az igazi, amikor úgy döntesz, jót teszel, pedig az ellenkezőjét is cselekedhetnéd.

Az a legjobb (...), ha nem szorulsz másokra. Persze tudás az kell, de az is, hogy féljenek tőled. Ha senkiben nem keltesz félelmet, ha senki sem jön zavarba attól, hogy ránézel, az azt jelenti, hogy nem lettél igazán sikeres.

A jogodért megküzdesz. A szabadságot kiharcolod.

Amikor valaki csak a saját testének korlátain belül tudhat valamit, az olyan, mintha nem is tudná. Amikor a munka csak arra jó, hogy a túlélést biztosítsa, az a legszörnyûbb magány.

Bezárkózni, elcsendesedni, elnémulni, magunkba fordulni és abbahagyni a megérteni, tudni és tenni akarást. Az ellenállás teljes hiánya, egy önként választott remeteség, épp egy pillanattal azelőtt, hogy kompromisszumot kellene kötni a valósággal.

A demokrácia rendkívül veszélyes egyenértékûséget hozott létre olyan rétegek között, melyeknek harcban kellene állniuk egymással, és ahogy bámulok bele a bûnözés világának szakadékába, rájövök, hogy a legális és az illegális gazdaság közös DNS-en osztozik, közös életen, közös célon, gyakorlati módszereikben érzékelhetetlen különbséggel. Érzékelhetetlenekkel.