Roshi Joan Halifax

Az úgynevezett erőnk túl gyakran származik a félelemből, nem pedig a szeretetből. Sokszor keménynek mutatkozunk, páncél mögé rejtjük gyenge gerincünket. Más szóval, mereven viselkedünk, és mindig védekezünk, hogy önbizalomhiányunkat takargassuk. Metaforával élve, ha gerincünket megerősítjük, oly módon, hogy szilárd, mégis hajlékony legyen, és izmok vegyék körül, akkor megkockáztathatjuk, hogy lágyan és nyíltan öleljünk. (...) Hogyan törődhetünk másokkal és fogadhatjuk el a törődést egyenes gerinccel, részvéttel, a félelmet hátrahagyva, valódi gyengédséggel? Hiszek abban, hogy ez akkor történik meg, ha önmagunkat megmutatjuk, és tisztán látjuk a világot - a világnak pedig hagyjuk, hogy a lelkünk mélyébe lásson.